Virágot szenátusnak!

Plakátot láttam, kampány van, hát ismét nyomulnak. Be akarnak megint jutni, ezért elmagyarázzák nekünk, szavazóknak, hogy mi a jó nekünk és, hogy mit kíván a magyar érdek. Mint tudjuk a nemzeti célok ilyenkor választások előtt mindig „fontossá válnak” számukra. Szerintük a mi érdekünk, hogy a virág (elvtárs?) ott legyen a szenátusban. Már el is képzelem: a sok honatya között a szenátus padjain egy cserép vörös virág nyomja a DA gombot, vagy a NU-t, persze csakis a virágkedvelő szavazok céljait követve. Vajon miért bújnak szimbólumok mögé a személyről szóló választások évében? Már a műtulipán is népszerűbb mint ők?

madarat tolláról, pacsirtát pártjáról....

Pár hete tudtam meg egyik (csonka) magyarországi kereskedelmi rádió adásából, hogy Romániában semmi konfliktus nincsen az etnikumok között, teljes az összhang és nem igaz, hogy a románoknak bármi bajuk is lenne a magyarokkal. A „jó-hírt” a példaértékű kisebbségi helyzetről nem a „bunicuta” (gyengébbek kedvéért Iliescu) közölte hanem az aranyszarvas-bőgésen is résztvevő erdélyi Szandi. Úgy látszik Annamarcsi füléig nem jutott el a Kolozsvár-i magyarverések híre sem, hogy az autonómia törekvések román hatalom általi állandó elnyomásáról ne is beszéljünk. Akkor azt hittem csak tájékozatlan a kis naiv. De ma olvastam, hogy udmr jelöltként indul és most már világos a kép: szándékos ferdítési kommunikáció volt ez a részéről, hiszen mint mondja: „az RMDSZ csapatának vagyok a tagja, tehát az RMDSZ politikájával tudok azonosulni.” Ez az azonosulás úgy látszik nagyon bejött neki.

Méla és Békáli

Nem szívesen látnám saját web-naplómon egyes személyek nevét. Mégis mondandóm róluk szól. Előbbi bejegyzésem szerint kár rájuk időt és szót pazarolni, de most valahogy úgy jön, hogy megtegyem. Talán mert érdekes a helyzet. Az erdélyi mindig lábra eső balkáni macsak mindenkivel hajlandó lenne szövetségre lépni – saját bevallása szerint – kivéve a nagyromániások. Ez két okból is érdekes. Először is azért mert feledékeny a költő, hiszen eddig legalább kétszer nyilvánosan is szövetségbe lépet a nagyromániapártelnökével. Először a Csendes eset kapcsán, másodszor akkor, amikor az rmdsz-prm-psd-stb koalíció megpróbálta elmozdítani az ország éléről az antikommunista elnököt. Másodszor azért érdekes mert ezek szerint viszont Bekalival igen. Már látom is az „igaz szó” hamis költőjét amint a milliárdos fotbalmágnás társaként, zöld esernyő alól, trikolor labdával a fején, mosolyog rá (fakutya módra) a plakátjukra rácsodálkozó szavazóra.
Kép a szöveghez István barátom blogján: http://kaliistvan.freeblog.hu/archives/2008/10/12/Politikai_NO_COMMENT/.

A politikai hitelességről

Megsértődtek az elvtársak, mert megmondtuk, hogy igen keveset dolgoztak. Úgy látszik nem igen bírják a kritikát. Elszoktak tőle. Megsértődésük válaszhoz vezetett, amely a bécsi döntés 68. évfordulóján jelent meg, egyik kedvenc újságukban. A megjelenési dátum nem szándékos. Mint tudjuk ők inkább december elsejét ünneplik, pezsgővel, koccintással, magyarországi és román „szoci” barátaik jelenlétében. A Dâmbovita partján szerzett viselkedési normáiknak tudható be, hogy az európai politizálás minőségi standardjainak való megfelelés vagy meg nem felelés osztályzatát osztogatják kényük, kedvük szerint. Aki „szimpi” nekik az rögtön európer. Aki nem hord füst-szűrős, rombusz tulipános, úttörő sapkát az meg nem.
De sértődöttségük ennél is nagyobb volt és ezért újabb jelzők kiosztása következett. Ugyanabban a szocreál közhely stílusban: “Kritikák kereszttüzébe kerül”, “részünkrôl lezártnak tekintjük a vitát”, stb. Szerintük a megnyilvánulásunknak szélsőséges jellege volt. Tehát az ö „logikájuk” szerint szélsőséges megnyilvánulás a politikai élet megtisztulásának, új politikusi gárda kialakításának igényét kimondani. Szélsőséges mert őket sérti. Ez benne a logika. Így érthető, hogy miért léptek államelnök-leváltó akcióegységbe a nagyromániásokkal. Nyílván köcsög utcai szemszögből az államelnök minősült szélsőségesnek, hiszen a politikai osztály megújítása veszélyezteti a „dinókat”. A dinók összefogtak tehát: „együtt – împreună” :-). A fenti szabályt követte az a kirohanás is, amelyet egyik tulipános államtitkár tanásított 2003-ban amikor a székelyföld autonómiájáért cselekvő politikusokat lenácizta. Evidens tehát, hogy az illető államtitkárnak beindult a reflexe és leszélsőségezte mindazokat, akik öt (vagy érdekeit), sértették.
És ami a legfontosabb, hogy „Nyirő József díjat” is kaptunk tőlük. Ugyanis a mi politikusi hitelességünket is megkérdőjelezték, akárcsak a nagy székely iróét tizenvalahány ével ezelőtt.
Kommunikéjükben a legérdekesebb rész az amikor nekikezdenek magyarázni a bizonyítványt. Mert azért érzik, (persze nem biztos, hogy tudják is,) hogy az általunk elmondottakkal egyre többen értenek egyet. Sejtik, hogy nemcsak mi vagyunk elégedetlenek a 18 évi egyhelyben toporgással, hanem velünk együtt soktízezer erdélyi magyar társunk. Ha valóban annyira „megalapozatlanak” lennének „rágalomnak” nevezett ténymegállapításaink, nem kellene törekedjenek az ellenkezőjéről meg-győzni az olvasót. Vettem a fáradtságot és valóban utánanéztem a román képviselőház honlapján, hogy a magát „legnagyobb magyarnak” tituláló atyafi az elmúlt években milyen „mértékű és színvonalú képviseleti munkát fejtett ki”. És megdöbbentem. Annál is kevesebbet, mint gondoltuk. Annál is kevesebbet, amennyit a megyei állandó tanácsuk a reagálásukban leközöl. Szó sincs több száz tervezet kezdeményezéséről és kidolgozásáról. Még félszázat sem ért el, az említett weboldal szerint. Nemcsak az emberek nem érzik a nagy tevékenységet, hanem valóban úgy van, ahogy mi mondtuk: társai többet dolgoztak nála!
Érdemelnek még több szót és időt?

“Leszakították utolsó fent lévő darabomat is!”

Zokogva adta tudomásunkra I., a fenti rossz hírt. Ilyen dühösnek még sohase láttam. Szikrázó szemmel közölte vádját, hogy a mi irányában tanúsított hozzáállásunk is megváltozott. Egyikünket, volt osztálytársnőjét – aki nagyon sok energiát áldozott I. gyógyítására – „megmanipulálták” és „ellene fordították”. A fő bűnös János aki „eléggé képzett ahhoz” hogy a „true fennfalóval” közölhesse, hogy I utolsó darabját is letépték a „heaven”-ből de ezt nem tette meg. Pedig I kérte a fenn valót, hogy küldjön segítséget és biztos is benne, hogy Jánost küldte de mint mondta „János puhány és megijedt, pedig nem is mondtam el neki mindent, hogy mi van velem, ha mindent elmondtam volna akkor sem kellett volna megijedjen”. Kérdeztem tőle, hogy hogyan van az, hogy néha tud kommunikálni Istennel – például amikor kérte Istent, hogy küldjön segítséget – de más dolgokat nem tud elmondani és, hogy közvetítőre van szüksége ahhoz, hogy Isten megtudja, hogy vele mi van. Elmondta, hogy ember hanggal eltudja mondani azt, hogy segítségre van szüksége de, hogy mi van vele azt Isten nem értheti meg ezzel a kommunikációval. A „true fenn való” egy része fenn van a „heavenben” másik része bent van I.-ben. Ugyanakkor I-nek az a darabja amivel kommunikálni tudott Istennel le lett szakítva fentről. Majd ordított valakinek, hogy „megöltétek az őrt?? Nem engedem meg nektek! Oda nem mehettek be! Jajjj megint belém jöttek. Takarodj!!!” Fogta a fejét és ordította, hogy ott jöttek ismét belé azért mert nekünk elmondta ezeket a dolgokat. Ilyen rossz állapotban csak első alkalommal láttam.

Közöltem az anyjával, hogy jobb lenne, ha hívná a mentőket. Megtagadta. Ő nem akar újra cirkuszt. I neki megtiltotta. és ő nem szállíttatja be erőszakkal. Említettem, hogy a múltkor is jobban volt a kórházi kezelés után és ágyban pihent nem a földön, sőt le-lejárt a tömb ház elé. Meg is kaptam rá a választ: „Dr úr én tudom, hogy maga jót akar és, hogy maguk úgy gondolják, hogy I szkizofrén de nem erről van szó. A múltkor nem azért kezdett el járni I mert gyógyult a kórházban hanem mert úgy akarták ők! Lábra állították. I-től tudom. Mert kérdeztem, hogy igaz, hogy a kórházban nem ordítottál és igaz, hogy tudtál járni? – És I. azt mondta, hogy igen mert nem kínozták annyira és mert lábra állították, hogy minél hamarabb engedjék haza az orvosok”. Mondtam, hogy rendben tegyük fel, hogy nem a gyógyszerek hatottak, hanem az „ördögök” állították lábra, hogy minél hamarabb hazakerüljön, mert otthon jobban tudják kínozni, de ez is azt jelenti, hogy jobb a kórházban lenni I.-nek mert ott kevésbé férnek hozzá az „ördögök”. „Nem úgy van dr úr. I. mondta, hogy a kórház nem jó neki. Higgye el! Én nem tudom mi van itt. Engem is kínoznak. Nézze meg a karomat. Ha lenne egy pisztolyom fejbe lőném I.-t és utána magam. Én már nem bírom. Mindent eladtam a lakásból és a lányom még mindig szenved…….”
És akkor jönnek a kérdések. Egy anyával beszéltünk vagy egy gyilkossal? Ha nem beszámítható, mert elborult az elméje akkor nem is felelős a saját lánya passzív eutanáziálásáért? Akkor ki a felelős? A szomszédok – akik nem hívnak ki már több éve mentőt és rendőrséget? A mentősök, akik nem hajlandóak erőszakkal kórházba vinni? A rendőr, aki ház kutatási parancs nélkül nem akar bemenni a házba? Mi? Lehet, hogy mi is felelősök vagyunk, mert nem alkalmazunk erőszakot? Vagy a rendszer? A tipikus romániai jogi zűrzavar? Vagy az ördögök akik kínozzák I-t?
Nektek mi a véleményetek??

Tárgyalás vagy színjáték?

Tegnap a Magyar Polgári Párt küldöttségében vettem részt egy találkozón amelyen az EMNT alelnöke moderált és velünk szemben az RMDSZ – UDMR küldöttei ültek.

Mi több javaslattal érkeztünk a tárgyalásra. A felelős összefogásra és a magyar-magyar együttműködésre tettünk javaslatokat úgy, hogy az idén megvalósult politikai sokszínűség ne szenvedjen kárt. Sajnos azt éreztem, hogy a velünk szemben üllők hallani se akartak semmilyen más együttműködési formáról csak az un. belső koalícióról. Ilyen pedig nem is létezik. A koalíció nem beolvadást jelent. Na de nem az értelmezés a lényeg. Ne is akadjunk fenn ezen. A meghökkentő az volt, hogy a velünk szemben üllők semelyik javaslatunkról nem akartak tárgyalni. Folyton azt kérdezték, hogy igen vagy nem? Belső koalíció vagy nem? Az, az érzésem volt, hogy alig várják, hogy mondjuk, hogy: "nem". Nem is tudom miért jöttek négyen? Ja ötön. Ott volt az állandó megfigyelő-író gyerek is. Miért is jött 4 tárgyaló és még egy megfigyelő, ha semmiről se akartak tárgyalni? A javaslatuk részleteit, hogy miként induljanak az MPP jelöltek UDMR színekben sem voltak hajlandóak részletezni, csak azután ha vállaljuk és sajtó előtt közöljük!, hogy a Magyar Polgári Párt jelöltjei az RMDSZ színeiben indulnak. Vajon miért annyira titkosak a szándékaik? Vajon miért is titkos az, hogy miről szól az együttműködés? Olyan ez mintha az ukrán légitársaság az útirány leszögezése előtt kérné a pénzt a vonatjegyre.

A találkozó után fődelegáltjuk ki is jelentette, hogy szerinte a tárgyalások kudarcot vallottak. Hát erre készültek és ezt akarták lekommunikálni. Hogy mi „nemet” mondtunk. De ez nem így történt. A tárgyalások (a mi részünkről) vagy a színjáték (az ő részükről) folytatódik.

A megszállt lánynál

Ma újra meglátogattam kedves páciensemet. 1972-es születésű lányról van szó, aki két szobás marosvásárhelyi lakásban él az anyjával. Nevének kezdőbetűje I. I-t több mint négy éve „szállták meg az ördögök” és azóta is kínozzák. Testének részeit „teleportálják” és „kicserélik”, lelkét „darabokra szedték”. A lelkének a „szép és még meghagyott részeit” a „plafonról lógatják alá” és azzal a szándékkal „mutatják be az Istennek, hogy Istent megtévesszék”, mert a gonosz John-nak valóban I. a törvényes hitvese de ő más nőkbe teszi be I. lelkének teleportált darabjait. Ugye érthető? Ha olvasóim közül valaki kevésbé járatos a pszichiátriában, úgy annak elmondom, hogy a lány kataton szkizofréniában szenved.
Mikor meglátott megörvendett, észrevette, hogy pihentebb vagyok, mint amikor utójára látott. (Mennyire igaza van – akkor pont a kampány kezdete volt és bizony fáradt voltam.) Majd ráordított valakire, hogy ne bántsák, azért mert beszél velem. Későbbiek során is el-elváltozott hangja és tekintette és felordító hangon szolt rá az általam „nem látható” de „jelen lévő ördögfajzatokra”. Néha, néha amikor egy-egy „rossz” szó futott ki a száján akkor „letördeltek” róla darabokat. Én ebből annyit láthattam, hogy hírtelen megrándult némelyik testrésze és arca a dühös és a szenvedő furcsa egyvelegét mutatta, majd ráordított a kínzókra, hogy hagyják már abba. ……
Pokróc alatt feküdt a padlón, pontosabban egy nejlonon amelyik a fapadlóra van terítve. Anyja elmondta a pelenkát sem engedi magára. Már megint nem. Pedig, tavaly amikor kijött a kórházból, ahova csak nagy nehézségek árán lehetett beszállítani jobban volt. Akkor elfogadta a pelenkát, ágyban töltötte a napjait, sőt néha a járóka segítségével le-lement a tömb ház elé. Miért járókával? A három éves egyhelyben-üllő – kataton pozíció megtette hatását, lábizmai elsorvadtak.
Egyetemet végzett és külföldön dolgozott. Komoly missziókban, béke fenntartó akciókban vett részt. Majd hazakerült és lebetegedett (vagy fordítva). Az anyja – aki megszólítása elől szándékosan hagyom el az édes jelzőt – is beteg, mi pszichiáterek úgy nevezzük indukált pszichózisban, szenved. Ez annyit jelent, hogy elhiszi, sőt felerősíti I. téveszméit. Ezért nem akarja kórházba se vinni. Szerinte valóban „lények” járnak a házukban és őt is, kínozzák. Bizonyításképpen meg is mutatja karján lévő kiütéseket, mint a „bántalmazás jeleit”. Bár sohase beszélt a lényekkel de I.-től tudja, hogy azok jelen vannak a lakásban és néha fura szagokat érez. Nem meglepő, I. mint mondtam egy helyben fekszik hónapok óta és még pelenkája sincs. I. anyjának legnagyobb ellenérve a kórházi kezelés ellen, hogy I-t akkor még jobban fogják kínozni az „ördögök” – ezt I.-től tudja, akinek a hangok mondják. Ugye érthető? Pedig ahányszor a kórházban volt I. mindig jobban lett. Ez viszont, mint mondja az öreg lány nem javulás volt, csak „ők” rájöttek, hogy ha lábra állítják I-t, akkor majd hamarabb hazaengedik az orvosok és akkor otthon újrakezdhetik a kínzást. Éva néni bár hívő ember és imádkozni is szokott mégis elhagyta a hite. Vagy ő hagyta el hitét. Már többször megegyeztünk, hogy a Jóisten nem akarhat rosszat egy ártalmatlan lánynak és biztos nem Isten akaratával folyik a „kínzás” és ezért ne higgyen a rossz lények létezésében mert azok nem is léteznek, na szóval ezek az érvek csak időleges hatást érnek el a néninél. Távozásom után sajnos hamar elfelejtődnek. Ettől indukált és nem valódi a pszichózisa, hogy legalább kis időre de meggyőzhető a realitásról.
A szomszédok? Azok haragszanak a két hölgyre, mert néha az éjjeli ordibálások miatt nem bírnak pihenni. De a haragjukon kívül, na meg azon kívül, hogy ordítoznak Éva néninek, semmit se tesznek. A múltkor, amikor sajtó munkatársait, lelkészt, pszichológust, majd mentőt és rendőrt hívtunk sem segítettek. Csak haragszanak és duzzognak. Kivétel M néni a negyedik emeletről, aki néha a rendelőbe bejön és beszámol I. sorsáról.
Persze vannak segítők is. Ilyenek a Caritas munkatársai, akik I.-t rendszeresen látogatják, az injekciót kéthetente beadják, és élelmiszerekkel segítik a pár száz RON-os nyugdíjból élő családot.
Most biztos nagyon szenved, mert megbüntetik majd azért, hogy velem információkat osztott meg már megint. De ő ezt most már „bevállalja” – ahogy mondaná Csernus kolléga. Bevállalja, mert amikor ott vagyunk mi akkor érzi, hogy ott van velünk a Gondviselő is. Jól érzi olyankor magát. Elmondta, hogy az első „tusványosokon” a tulajdonképpen bálványosokon tartott szabadegyetemen ő is részt vett annak idején.
Nagyon rossz érzés az a magatehetetlenség, amit olyankor érzek, amikor látom, hogy nem tudunk rajta többet segíteni. Mégis jó volt őt újra látni. Jó volt tapasztalni, hogy érdeklődik a külvilág után. Hogy tud már mosolyogni. Ki kell, hogy mentsük abból a lakásból! ( a szörnyek elől :) ).