Megsértődtek az elvtársak, mert megmondtuk, hogy igen keveset dolgoztak. Úgy látszik nem igen bírják a kritikát. Elszoktak tőle. Megsértődésük válaszhoz vezetett, amely a bécsi döntés 68. évfordulóján jelent meg, egyik kedvenc újságukban. A megjelenési dátum nem szándékos. Mint tudjuk ők inkább december elsejét ünneplik, pezsgővel, koccintással, magyarországi és román „szoci” barátaik jelenlétében. A Dâmbovita partján szerzett viselkedési normáiknak tudható be, hogy az európai politizálás minőségi standardjainak való megfelelés vagy meg nem felelés osztályzatát osztogatják kényük, kedvük szerint. Aki „szimpi” nekik az rögtön európer. Aki nem hord füst-szűrős, rombusz tulipános, úttörő sapkát az meg nem.
De sértődöttségük ennél is nagyobb volt és ezért újabb jelzők kiosztása következett. Ugyanabban a szocreál közhely stílusban: “Kritikák kereszttüzébe kerül”, “részünkrôl lezártnak tekintjük a vitát”, stb. Szerintük a megnyilvánulásunknak szélsőséges jellege volt. Tehát az ö „logikájuk” szerint szélsőséges megnyilvánulás a politikai élet megtisztulásának, új politikusi gárda kialakításának igényét kimondani. Szélsőséges mert őket sérti. Ez benne a logika. Így érthető, hogy miért léptek államelnök-leváltó akcióegységbe a nagyromániásokkal. Nyílván köcsög utcai szemszögből az államelnök minősült szélsőségesnek, hiszen a politikai osztály megújítása veszélyezteti a „dinókat”. A dinók összefogtak tehát: „együtt – împreună” :-). A fenti szabályt követte az a kirohanás is, amelyet egyik tulipános államtitkár tanásított 2003-ban amikor a székelyföld autonómiájáért cselekvő politikusokat lenácizta. Evidens tehát, hogy az illető államtitkárnak beindult a reflexe és leszélsőségezte mindazokat, akik öt (vagy érdekeit), sértették.
És ami a legfontosabb, hogy „Nyirő József díjat” is kaptunk tőlük. Ugyanis a mi politikusi hitelességünket is megkérdőjelezték, akárcsak a nagy székely iróét tizenvalahány ével ezelőtt.
Kommunikéjükben a legérdekesebb rész az amikor nekikezdenek magyarázni a bizonyítványt. Mert azért érzik, (persze nem biztos, hogy tudják is,) hogy az általunk elmondottakkal egyre többen értenek egyet. Sejtik, hogy nemcsak mi vagyunk elégedetlenek a 18 évi egyhelyben toporgással, hanem velünk együtt soktízezer erdélyi magyar társunk. Ha valóban annyira „megalapozatlanak” lennének „rágalomnak” nevezett ténymegállapításaink, nem kellene törekedjenek az ellenkezőjéről meg-győzni az olvasót. Vettem a fáradtságot és valóban utánanéztem a román képviselőház honlapján, hogy a magát „legnagyobb magyarnak” tituláló atyafi az elmúlt években milyen „mértékű és színvonalú képviseleti munkát fejtett ki”. És megdöbbentem. Annál is kevesebbet, mint gondoltuk. Annál is kevesebbet, amennyit a megyei állandó tanácsuk a reagálásukban leközöl. Szó sincs több száz tervezet kezdeményezéséről és kidolgozásáról. Még félszázat sem ért el, az említett weboldal szerint. Nemcsak az emberek nem érzik a nagy tevékenységet, hanem valóban úgy van, ahogy mi mondtuk: társai többet dolgoztak nála!
Érdemelnek még több szót és időt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése